ponthalmazt értjük. Az xi a beosztás egy osztópontja, az [xi−1;xi] a
beosztás egy részintervalluma,
∣∣d∣∣:=max{x1−x0,x2−x1,…xn−xn−1}
a beosztás finomsága.
Megjegyzés
A d2 a d1 beosztás továbbosztása, ha d1⊂d2. A
d1∪d2 a két beosztás egyesítése. Az mondjuk, hogy a d2 beosztása
finomabb, mint a d1, ha ∣∣d2∣∣<∣∣d1∣∣.
Megjegyzés
Legyen (dk), ahol k∈N, az [a;b] intervallum beosztásának egy
sorozata. A (dk)-t egy normális beosztás sorozatnak hívjuk, ha
∣∣dk∣∣→0, ha k→∞. A (dk) normális beosztás
sorozatot minden határon túl finomodó beosztás sorozatnak is nevezzük.
Definíció 7.4 [Alsó és felső integrálközelítő összeg]
Legyen f:[a;b]→R korlátos függvény, valamint d a függvény
értelmezési tartományának egy beosztása. Ekkor:
Definíció 7.7 [Darboux-féle alsó és felső integrál]
Legyen f:[a;b]→R korlátos függvény.
Az I:=sup{s(f,d)} valós számot az f függvény
Darboux-féle alsó integráljának mondjuk. Jele:
I=∫abf.
Az I:=inf{S(f,d)} valós számot az f függvény
Darboux-féle felső integráljának mondjuk. Jele:
I=∫abf.
Definíció 7.8 [Riemann-integrálhatóság]
Az f függvényt Riemann-integrálhatónak nevezzük [a;b]-n, ha a Darboux-féle
alsó és felső integrálja az [a;b] intervallumon egyenlő. Ezt a közös értéket
az f függvény Riemann-integráljának mondjuk. Jele:
I=I=I=∫abf
ahol I és I a függvény alsó és felső Darboux
integrálja.
Tétel 7.1 [TODO]
Legyen f:[a;b]→R korlátos függvény. Ekkor
∀ε>0 esetén ∃δ(ε), hogy ha az
[a;b] intervallum egy beosztására teljesül, hogy
∣∣d∣∣<δ(ε), akkor:
0<I=∣s(f,d)−I∣<ε,
0<I=∣S(f,d)−I∣<ε,
ahol I és I a függvény alsó és felső Darboux
integrálja.
Megjegyzés
Ha az f:[a;b]→R függvény korlátos, (dk) pedig az [a;b]
intervallum normál beosztása, akkor
k→∞lims(f,dk)=I
k→∞limS(f,dk)=I
Megjegyzés
Ha az f:[a;b]→R függvény Riemann-integrálható az [a;b]
intervallumon, (dk) normál beosztássorozat, (tk) pedig tetszőleges
körbeeső érték vektor, akkor:
σ(f,dk,tk)→I=I=∫abf, ha k→∞.
Megjegyzés
R[a;b]={f:[a;b]→R, f Riemann-integraˊlhatoˊ az [a;b]-n}.
Legyen f:[a;b]→R, korlátos függvény,
f∈R[a;b] akkor és csak akkor, ha ∃I⊂R,
hogy ∀ε esetén ∃δ(ε), hogy ha
∣∣dk∣∣<δ(ε), t(t1,t2,…,tn) tetszőleges közbeeső
érték vektor, akkor ∣σ(f,dk,tk)−I∣<ε.
Legyen f:[a;b]→R, korlátos függvény,
f∈R[a;b] akkor és csak akkor, ha ∀(dk) és
∀(tk) esetén:
dk konvergens, valamint k→∞limσ(f,dk,tk)=∫abf.
Tétel 7.5 [Monoton függvény integrálhatósága]
Korlátos, zárt intervallumon monoton függvény ott Riemann-integrálható.
Tétel 7.6 [Korlátos függvény integrálhatósága Korlátos, zárt intervallumon]
folytonos függvény ott Riemann-integrálható.
Definíció 7.9 [Nullmértékű halmaz]
Egy H⊂R halmazt Lebesgue szerint nullmértékűnek nevezünk, ha
lefedhető megszámlálhatóan sok tetszőlegesen kicsi összhosszúságú
intervallumrendszer uniójával, azaz ∀ε>0 esetén
∃Ik, ahol k∈A (megszámlálható) halmaz,
H⊂k∈A⋃Ikeˊs k∈A∑∣Ik∣<ε.
Nullmértékű halmaz tulajdonságai:
véges halmaz Lebesgue szerint nullmértékű,
megszámlálhatóan végtelen halmaz Lebesgue szerint nullmértékű,
létezik kontinuum számosságú Lebesgue szerint nullmértékű halmaz, (pl.
Cantor-féle halmaz)
Lebesgue szerint nullmértékű halmaz minden részhalmaza is nullmértékű,
megszámlálhatóan sok Lebesgue szerint nullmértékű halmaz uniója ugyancsak
Lebesgue szerint nullmértékű.
Tétel 7.7 [Lebesgue tétele]
Egy zárt intervallumon korlátos függvény ott Riemann-integrálható akkor és csak
akkor, ha a függvény egy Lebesgue szerint nullmértékű halmaz pontjaitól
eltekintve folytonos, ilyenkor azt is mondjuk, hogy a függvény majdnem
folytonos.
Tétel 7.8 [A Riemann-integrál tulajdonságai]
Ha f,g∈R[a;b], λ∈R, c∈(a;b), akkor:
TODO: Add the theorem
Tétel 7.9 [Integrálszámítás alaptétele]
Ha f∈R[a;b], valamint f korlátos (∀x∈[a;b]
esetén m≤f(x)≤M), akkor
Ha f:[a;b]→R folytonos az [a; b] intervallumon, akkor
∃c∈[a;b] hogy:
∫abf=f(c)⋅(b−a).
A Newton-Leibniz-formula
Definíció . [Területmérő függvény]
Ha f∈R[a;b], akkor azt mondjuk, hogy
∫aaf:=0eˊs ∫abf=−∫baf.
Az f függvény területmérő függvénye:
F(x):=∫axf(t)dt.
Tétel 7.11 [TODO]
Legyen f∈R[a;b] és F az f függvény területmérő függvénye,
akkor F egyenletesen folytonos az [a;b] intervallumon és ha f folytonos
az x pontban és F differenciálható az x pontban, akkor F′(x)=f(x).
Tétel 7.12 [Newton-Leibniz-formula]
Legyen f∈R[a;b]F:[a;b]→R folytonos az
[a;b]-n és differenciálható az (a;b)-n, valamint F′(x)=f(x)∀x∈[a;b]. Ekkor:
∫abf(x)dx=F(b)−F(a)=F(x)ab=[F(x)]ba.
Megjegyzés
Ha az F függvény az f függvény primitív függvénye, akkor az alábbi
egyenlőség is igaz:
F(b)−F(a)=∫abf(x)dx.
Tétel 7.13 [Helyettesítéses integrálás]
Tegyük fel, hogy f:[a;b]→[c;d] és
f:[c;d]→R, továbbá g′(x) folytonos az [a;b]-n f
pedig folytonos a [c;d]-n. Ekkor:
∫abf′(g(x))⋅g′(x)dx=∫g(a)g(b)f′(t)dt.
Improprius integrál
Definíció 7.10 [Impropius Riemann-integrál]
Legyen a,b∈Rb, a<b, és tegyük fel, hogy
∀[x;y]∈(a;b) esetén f∈R[x;y]
(x,y∈R), és ∃c∈(a;b), hogy
x→alim∫xcf(t)dteˊs y→blim∫cyf(t)dt
határértékek végesek. Ekkor az
I=x→alim∫xcf(t)dt+x→blim∫cxf(t)dt
összeget az f függvény improprius integráljának nevezzük az [a;b]-n.
Azt is mondjuk, hogy az f függvény improprius Riemann-integrálja konvergens az
(a;b)-n.
Ha az első feltétel teljesül, viszont a határértékek divergensek, akkor az f
függvény improprius Riemann-integrálja divergens.
Megjegyzés
Az integrál értéke nem függ c megválasztásától
Megjegyzés
Ha az f nem korlátos a γ∈(a;b) pont környezetében, akkor az
[a;b]-t két részre bontjuk úgy, hogy γ osztópont legyen: