Integrálszámítás

Az integrálszámítás ugyancsak a matematikai analízis alapvető eszköze, amelynek segítségével a változások összegzését és különböző görbék által közbezárt területek kiszámítását végezhetjük el. Ezáltal lehetővé válik számunkra, hogy megértsük és leírjuk a természetben és a társadalomban zajló folyamatokat. Alapjait – a differenciálszámításhoz hasonlóan - Isaac Newton és Gottfried Wilhelm Leibniz fektették le a 17. században.

A differenciálszámítás során megismert deriváltak a változás sebességét fejezik ki, míg az integrálszámítás a kumulált változásokat számszerűsíti. A határozatlan integrál segítségével egy adott függvényhez hozzárendeljük azokat a függvényeket, amelyek deriváltja az adott függvény. Ilyenkor azt mondjuk, hogy megkeressük az adott függvény primitív függvényét. A határozott integrál használatával pedig konkrét értékeket rendelhetünk a függvények alatti területekhez, kiszámíthatunk olyan fizikai mennyiségeket, mint például a megtett út vagy a munka. Az improprius integrál a Riemann-féle integrál kiterjesztése olyan esetekre, amikor az integrálandó függvény vagy az integrálási tartomány nem korlátos.

Az integrálszámítás nem csupán elméleti jelentőséggel bír, hanem számos gyakorlati alkalmazása is van. Ez a fejezet a fenti fogalmakat és az integrálszámítás alapjait mutatja be, megvilágítva annak széleskörű alkalmazhatóságát és jelentőségét a tudományos és mérnöki problémák megoldásában. Az Olvasó megismerkedhet az integrálszámítás alapvető tételeivel, módszereivel és azok alkalmazásával, amelyek elengedhetetlenek a matematikai gondolkodás és a problémamegoldó képességek fejlesztéséhez.


Ebben a fejezetben